Hát például azért, hogy ezen a csatornán keresztül is kapcsolatot tudj kialakítani és fenntartani a potenciális vevőiddel. Tudom, sok mindenre – szinte semmire – nincs idő, a közösségi média pedig tényleg nem az a terület, amit elég egyszer letudni és elfeledkezni róla, de csak egy percre álljunk meg! Feltételezem, hogy – ha vállalkozó vagy – minden reggel azzal kezded a napot, hogy átnézd az aznapi teendőket, a tegnap este óta érkezett üzeneteket, kéréseket, e-maileket. Lehet, hogy még a Facebook-on is fent vagy, tehát ránézel arra is. És ha már fent vagy! Nem lenne még akár csak öt (5) perced arra, hogy feldobj egy linket a Facebook-oldaladra? Hiszen ha használsz internetet, akkor egy idő után úgyis csak ugyanazt a 3-5-10-20 oldalt követed. Ezeken mindig van valami olyan érdekesség, ami a szakmádba vág, és a vevőidet is érdekelheti. Ha csak ezeket közzéteszed, máris van egy olyan információgyűjtemény, amit Te adsz a – reménybeli – vevőidnek, egy olyan valami, amit csak Te adhatsz meg nekik. Ha jól választod meg a linkeket (és ha megfigyeled egy szóval sem mondtam, hogy Neked kell bármiféle tartalmat előállítani – spórolok az időddel ), akkor már csupán ezzel is értékes lehet a Facebook-jelenléted a többiek számára. Ha még bedobsz egy-egy rövid üzenetet, vagy egy-egy kampányodra felhívod a követőid figyelmét, akkor már-már szinte teljes a siker! Persze ez még csak az első lépés, de sokan még ezt sem teszik meg. Ha te megléped, máris a konkurenciád elé kerülsz! Van erre napi öt perced? Írd le kommentben!

Na kinek van tippje, hogy a címben szereplő mondatot (a benne lévő helyesírási hibával együtt) hol találtam? Bizony! Egy webfejlesztő cég oldalán. És hogy miért akadtam fönn rajta? Nagyon egyszerű: ez az egy mondat aforisztikus tömörséggel tartalmazza mindazt a tévhitet és félreértést, ami a webfejlesztés – mint tevékenység, mint szakma – körül a legmakacsabbul él mind a mai napig. Szedjük szét a mondatot és mindjárt meglátjuk, miért gáz egy ilyet kiírni egy webfejlesztő cégnek!

Mi az hogy “jövőhéten”? Egy valamirevaló webfejlesztő, vagy egy nem teljesen tudatlan (tehát internetet használó) megrendelő tényleg komolyan gondolja, hogy egy hét alatt létre lehet hozni zöldmezős beruházásként (gy. k. a nulláról kezdve) egy teljesen “kész”, kiforrott, minden kritériumnak megfelelő weboldalt? Egy hét alatt legfeljebb azt lehet egyeztetni, hogy az oldalon nagyjából(!) milyen funkciók legyenek, nagyjából milyen kinézete legyen, milyen szavakra optimalizáljuk, milyen határidőkkel és milyen pénzügyi feltételekkel lehet számolni, és ha nagyon ügyes mind az ügyfél, mind a fejlesztő, akkor esetleg meg lehet kötni a szerződést. Nem úgy működik, hogy “édes tölcsérbe kérek egy kétgombócos vanília-pisztáciát” aztán leperkálom a pénzt és már mentem is. De menjünk tovább, van itt más is.

Mi az hogy “nézegetheti”? Ez nem a Nyuszi ül a fűben című leporelló! Egy weboldalt nem “nézegetni” kell, hanem használni! Minimális elvárásként információszerzésre, de ha üzenetet szeretnék küldeni, hírlevélre feliratkozni, árakat összehasonlítani, keresni, hozzászólni, “likeolni”, megosztani, stb. akkor arra is képesnek kell lennie az oldalnak. És persze ott van a 7 másodperces szabály is: átlagosan ennyi időt szán egy látogató arra, hogy felmérje, mi ez a weboldal, mire jó ez neki, és mit tud itt csinálni. Ha ezekre nem jön rá azonnal, akkor 7 másodpercnél tovább nem fogja nézegetni az oldalt, nem fogja 2-5-10-20-30 percig böngészgetni, mire nagy nehezen kihüvelyezi, hogy neki mire is va szüksége. A cégednek rengeteg konkurense van (ezt gondolom eddig is tudtad), de ugyanígy a weboldaladnak is (már ha van weboldalad). A látogatód – ha nem tudod az oldaladon tartani – a nyolcadik másodpercben már tudod mit csinál? A konkurenciád weboldalát böngészi! Mi is volt még?

Ja igen: “a SAJÁT honlapját”! Ki az az ostoba, aki pl. saját magáról tart fotót az íróasztalán, hogy egész nap azt nézze? Én pl. nem, de gondolom, Te sem. Minek? Valóban van valaki, aki azt képzeli, hogy egy weboldalt saját magának készítteti? Hiszen a kirakatot sem magadnak rendezed be, a névjegykártyádat sem magadnak csinálod, az újsághirdetésedet sem azért adod fel, hogy te magad olvasgasd. Miért lenne másként ez egy weboldallal?

Ha bármi eszedbe jutott a fentiekkel kapcsolatban, ne tartsd magadban! Kommentelj!

Hogy ki az a Tollas Roland? Ha bárki rákeres az interneten, nagyon gyorsan kiderül. Ő a valódi spammer arcetípusa. A spammer egyébként olyan ember, aki boldog-boldogtalannak reklám e-maileket küld és nem törődik azzal, hogy a célszemélynek egyáltalán szüksége van-e az adott termékre ill. szolgáltatásra vagy sem. És hogy mi volt a levélben? Ha ide kattintasz, elolvashatod.

Ha most azt kérdezed, hogy mi azzal a baj, hogy valaki 15-20 ezer forintért komplett webáruházat (!) kínál, azt is szívesen elmondom. Pár hónapja bevetettem egy akciót, amelyben webnévjegyet hirdettünk 25 000,- Ft-os áron. Ebben egy domain-név,  egy egyedi design, egy adminfelület, és kezdeti tartalomfeltöltés volt benne. Passz! Nem ígértem teljesen egyedi, prémiumkategóriás design-t, nem ígértem teljes kereskedelmi oldalt és sok mást sem. Természetesen van olyan csomag, ami a fenti kunsztokat is tudja, de az már a webnévjegy árfekvésének tízszeresébe kerül. Pontosabban onnan indul. Amikor pedig néha megnézem a versenytársaim weboldalait, elég sokszor azzal szembesülök, hogy még így is elég olcsón dolgozom. Na most akkor mit lehet várni egy 15 000,- Ft-os weboldaltól? Pláne webáruháztól? Amikor a mai benzinárak mellett egy tankolás kerül ennyibe? Az autós példát már korábban ellőttem, ha érdekel, a második bejegyzésben megtalálod.

A legszomorúbb azonban mégsem az, hogy vannak olyanok, akik tényleg elhiszik, hogy ennyiért egy csúcs weboldalt kapnak és dőlnek a látogatók. A legborzasztóbb az, hogy még mindig vannak, akik a saját munkájukat ennyire értékelik. Vegyünk pl. egy fodrászt. Legyen egy egyszerű hajvágás átlagos díja 1 000,- Ft. Képzeljük el, hogy jön valaki és azt mondja, hogy nálam egy ugyanilyen hajvágást megkaphat 50 Ft-ért. Lesz vendége? Természetesen nem, hiszen aki járt már fodrásznál, pontosan tudja, hogy ennyiért nem lehet kihozni egy hajvágást, mivel aki ennyit kér, az valószínűleg nem ért a hajvágáshoz. De ha három autószerelő közül kell választani, akik egy munkát pl. 15 000, 18 000, és 300 Forintért vállalnának el, akkor kit válasszunk? Tudja egyáltalán a 300 Ft-os “szaki”, hogy melyik az autó eleje meg hátulja? De ha tudja, akkor miért nem bízik magában annyira, hogy legalább 10 000,- Ft-ot elkérjen? De ha venni akarok egy üveg bort, akkor az 1 500 Forintosat, az 1 200,- Forintosat, vagy a 90,- Forintosat vegyem-e? Lehet, hogy a 90,- Ft-os is üt, de hogy szőlőt nem látott, az tuti! Szóval szerintem ha valami túl olcsó, az valamiért gyanús. Vagy legalábbis gyanút kell, hogy keltsen. Nem igaz?

“Hát ez már megint milyen értelmetlen cím?” – kérdezheted. De ha a webes megjelenésedet tervezgeted, vagy csak gondolkodol rajta, sok érdekes infót találhatsz az alábbi bejegyzésben. Ismét egy vendégművész lép fel ugyanis nálunk, mégpedig nem is akárki.

A facebooktippek.hu oldal tulajdonosa ismertet két kutatási eredményt, amelyből kiderül, hogyan tedd ismertté magad és a cégedet egy jó kis szakmai bloggal. Kattints ide és élvezd!

Mielőtt bárki azt mondaná, hogy “Na ez is milyen beképzelt lett”, gyorsan szeretném leszögezni, hogy ezt nem én mondom magamról! Mindössze annyi történt, hogy az interneten jártamban-keltemben megtaláltam egy másik, webfejlesztéssel (is) foglalkozó cég weboldalát, amelyet megtekintve, először elszörnyülködtem, azután felháborodtam, végül felderültem.

Hogy miért? Hát azért mert ezen a weboldalon (a cég nem konkurensem, mivel teljesen más a célcsoportunk) az egyik menüpont alatt szinte szó szerint megtaláltam a VerbaNet internetes-megjelenés csomagjainak leírását. Persze, nem azzal a céllal tette fel a kedves webszerkesztő, hogy reklámozzon engem, hanem a – helyenként – szó szerinti átvételekkel a saját szolgáltatását kínálja. Talán érthető, hogy az első pillanatban néhány olyan szó hagyta el a számat, melyeket ebből a blogból szó nélkül kimoderálnék, de aztán rájöttem, hogy ez végül is egy óriási elismerés. Hiszen például ki akarná a legutolsó nevesincs szörpgyártó termékeit utánozni? Viszont kólát – vagy az utánzatát – a legkülönfélébb anyagokból igyekeznek előállítani a szomjazók! De jómagam is hányszor ettem olyan gömbölyű, kókuszpihékkel meghintett, mandulamagot tartalmazó házi süteményt, amely kísértetiesen hasonlít egy fordított csonkagúlát formázó dobozban árult édességhez? Aztán a noname tévékre is a nepperek legszívesebben egy négybetűs japán gyártó matricáját szeretik felcuppantani, hiszen tudják, ez a név valóban a csúcsminőségű tévék védjegye.

Egyszóval másolni csak a legjobb minőségű termékeket és szolgáltatásokat szokták. A fentiek szerint tehát már az én szolgáltatásom is ebbe a kategóriába tartozik. Úgyhogy a jövőben igyekszem megfelelni ennek a kitüntetésnek, és még jobb szolgáltatásokat nyújtani az én kedves webes vásárlóimnak.

Igen, az interneten is vannak divatdiktátorok, akik mindenképpen egyedül szeretnék meghatározni, hogy mi és hogyan legyen a weboldalukon. Az indok pedig: “Én fizetek, úgy csináld meg, ahogy én akarom”.

Hogy mi ezzel a probléma?

Hát az, hogy ha az ember elmegy pl. öltönyt varratni magának, akkor ugye nem kér a zakó hátára még három zsebet? Hogy miért? Hát egyszerűen azért, mert az nem oda való és a megrendelő nem ért a varráshoz. De egy autószerelőnek sem mondja senki, hogy a két első lámpa közé szerelje a kipufogódobot, mert az neki úgy tetszik. Miért? Mert egy autó egyszerűen nem így működik és az autós nem ért a szereléshez (ezért viszi szerelőhöz a járgányát). Egyébként kőművessel építteti a házát, mivel nem ért az építéshez (a szaki meg igen). Akkor miért gondolja (sok) mindenki, hogy az interneten –  csak azért, mert ő fizet – minden úgy jó és mindent úgy kell csinálni, ahogy ő mondja? Hát kb. erről – meg még sok mindenről – szól ez a cikk (klikk ide!) .

Ugye nem olvastad volna el ezt a bejegyzést, ha azt a címet adtam volna neki, hogy outsourcing? Pedig erről olvashatsz most. Hogy mi is ez a ronda angol szó? Az ecopedia.hu ezt írja:”A kiszervezés (angolul outsourcing) vállalatok esetében egyes tevékenységeik szervezeten belüli megszüntetését jelenti, amelyeket a továbbiakban más, külső cégek végeznek el. Végbemenetele szerint a kiszervezés megvalósulhat úgy, hogy a vállalat volt dolgozói alapítanak egy külső céget, ami továbbra is ellátja ugyanazokat a feladatokat. Másik esetben egy olyan cégre bízzák a tevékenységet, amely erre a részterületre szakosodott. A kiszervezés leggyakoribb oka a költségek csökkentése, vagy a szervezeti hierarchia átrendezése, karcsúsítása.” Úúúú! nem lehetne ezt egyszerűbben megfogalmazni?

Dehogynem: amihez nem értesz, azt másra bízod. Lehet, hogy a címben szereplő suszter is rajta van az interneten, de az ő feladata a vállalkozásában az, hogy kiváló minőségben kijavítsa a kuncsaftjai cipőit. Nem valószínű, hogy a weboldalát is olyan ügyesen össze tudta kalapálni, mint egy levált cipőtalpat. És ez nem is baj, neki abból van pénze, hogy cipőt javít, nyilván ezzel foglalkozik a legtöbbet. A webfejlesztő meg ahhoz ért, hogy a susztert feltegye a netre. Egyszóval nem kell mindenkinek mindennel foglalkozni, jobb, ha mindenki a saját szakmájánál marad (mert mindenkinek abból van a legtöbb pénze). Gondolom Te még soha semmit nem szerveztél ki. Vagy mégis?

Ha most azt mondod, hogy ez az egész kiszervezés dolog egy marhaság és te minden egyes céges tevékenységedet el tudod végezni a vállalkozásodban, akkor hadd emlékeztesselek egy dologra. Bármibe lefogadom, hogy a vállalkozói létedet Te is outsourcinggal kezdted! Több mint valószínű ugyanis, hogy első körben kerestél egy könyvelőt, aki lehet, hogy azóta is tanácsot ad, vezeti a nyilváltartásaidat, könyveli a számláidat, elkészíti az adóbevallásodat, stb. Mi ez, ha nem a klasszikus kiszervezés tipikus esete? De igazad is van: ha van egy jó könyvelőd, minek foglalkozz Te magad számviteli feladatokkal? Én is a könyvelőmre bízom ezeket. De menjünk tovább! Ki ad tanácsot jogi kérdésekben? Nyilván egy ügyvéd (és valószínűleg ő sem az alkalmazottad).  És végül: ki az, aki a kommunikációddal foglalkozik? Te magad? Vagy egy alkalmazottad, akinek ezen kívül még ezer dolga van? Vagy esetleg senki? Talán még az interneten sem vagy fenn? Semmi gond! Keress gyorsan egy kommunikációs ügynökséget, de sokszor elég egy webfejlesztő is és bízd meg, hogy lőjjön fel a netre Téged! Ha ezt a lépést megteszed, egy csomó olyan feladattól megszabadulsz, amivel eddig sem szerettél foglalkozni. És még pénzt is spórolsz. Hogy, hogyan?

Hát úgy, hogy az így felszabaduló energiáidat arra tudod fordítani, amihez igazán értesz, amiről a vállalkozásod szól. És csak havonta x forintba kerül, nem xxxxx forintba (mint egy saját alkalmazott). Szóval nem baj, ha nem megy a kommunikáció, nem baj, ha nem értesz a webes megjelenéshez, nem baj, ha nem tudod, mi és hogyan mondj a termékedről/szolgáltatásodról. Bízz meg ezzel egy erre szakosodott szakértőt és élvezd, ahogy megtáltosodik a vállalkozásod!

Tárhelyszolgáltatónk már hosszú évek óta a Gyümölcstárhely.hu. Kiváló szolgáltatásaik, kedves és segítőkész ügyfélszolgálatosaik, szuper tárhelycsomagjaik vannak. Ez a blog és a verbanet.hu is természetesen a Gyümölcstárhely szerverein futnak, sőt minden ügyfelünket hozzájuk visszük. És most itt egy kiváló lehetőség, hogy Te is kedvezményt kapj! Ha rákattintasz a jobb oldalon elhelyezett almás logóra és a Gyümölcstárhely oldalán rendelést adsz le 1000,- Ft + ÁFA kedvezményben részesülsz. Úgy hogy katt ide jobbra, fent —>>

Amikor valaki új vállalkozást indít  – és ideális esetben megvan az ötletének megvalósításához szükséges alaptőkéje -  valószínűleg végigmegy egy képzeletbeli, vagy leírt ellenőrzőlistán, amelyen kb. ilyesmik szerepelnek: ügyvéd – cégbejegyzés O. K., könyvelő – hatósági bejelentések O. K., iroda-, üzem-, raktárbérlés – O. K., internetes megjelenés O. K. – munkaerő-toborzás, -felvétel O. K. névjegykártya O. K. stb.

Ha valaki figyelmes, észrevehetett a felsorolásban egy kakukktojást. Bingó! Hát persze, hogy az internetes megjelenés az!  Ez már rég nem csak egy kipipálandó feladat, amit egyszer megcsinálunk és kész. Ha van jó munkaerőnk, azzal valószínűleg nem sok feladatunk lesz. Ha a könyvelőnk érti a dolgát, könnyű vele dolgoznunk. Ha kibéreltünk (vagy felépítettünk) egy jól eltalált irodát, nincs vele tennivalónk. De az internet más. Nem elég, hogy veszek (fejlesztetek) egy weboldalt, felteszem a netre, aztán kész. Egy weboldal éppen ezért nem egy statikus termék, hanem egy dinamikus szolgáltatás. Egy jó cégvezető egy komoly cégben ugyanúgy együtt dolgozik a webfejlesztőjével, mint pl. a könyvelőjével, vagy az ügyvédjével. És itt most nem az a fontos, hogy felvesz-e a cégéhez egy webes szakembert, vagy külsős cégre bízza a feladatot. A vezetőnek együtt kell élnie a webes világgal, ugyanúgy, ahogy a webfejlesztőnek a cég életével. Csak így lehetséges, hogy a cég internetes megjelenése is ugyanolyan komoly  marad, mint amilyen maga a cég. Sokan ugyanis az interneten találkoznak a céggel, vagy egy termékével és ha az első benyomás az, hogy egy gagyi, évek óta változatlan, rég lejárt aktualitású tartalmakkal rendelkező weboldala van a cégnek, már megy is a konkurenciához. Nem elég tehát, ha a cégvezető mindig tökéletes szabású öltönyben, kifogástalan minőségű és tisztaságú autóval jelenik meg mindenhol, mert az ügyfelek döntő többsége nem az ügyvezetővel találkozik először. Lehet, hogy a boltba megy be, lehet hogy telefonál, e-mailt küld, vagy esetleg rátéved a weboldalra. És borzasztóan fontos, hogy mit talál ott!

Néhány éve a közösségi oldalak megjelenésével még inkább fontos, hogy együttműködjön a cégvezető és a webfejlesztő. Ebben a világban ugyanis már nem elég a naprakészség: percrekésznek kell lenni. És újra igaz, az a két évtizedes mondat, hogy aki kimarad, lemarad. Ha Önnek már van weboldala: mikor hívta fel legutóbb a webfejlesztőjét?

Csak azért kérdezem, mert az ügyfelek nem nagyon kedvelik, ha őszinte vagyok. Tegnap arról írtam, hogy a megrendelőknek többnyire gőzük nincs arról, hogyan kellene ezt az egész internetes dolgot elkezdeni, de van még ennél is rosszabb. Amikor az ügyfél teljesen kész koncepcióval, mindenttudóan, totálisan kompromisszum-képtelenül érkezik, és megmutatja, hogy EZT AKAROM! Ő nem kérdez semmit, nem hallgat meg senkit, csak annyit mond: “én vagyok a megrendelő, és fizetek” Tegnap arról írtam, hogy milyen fontos a személyes találkozás, hogy le tudjuk ülni beszélgetni, de vele még ez se megy, mert nem hajlandó válaszolni a kérdésekre sem. Ilyenkor vajon mi a teendő? Két eset van. Vagy tök jó a koncepció, brutál a grafika, könnyű a programozás, mert átlátható a szerkezet és pontról pontra el tudja mondani a megrendelő, mit hogyan szeretne stb. Ez a ritkábbik eset és ha így lenne, valószínűleg a megrendelő megcsinálná maga, mert profibb mint a legtöbb webfejlesztő.

És hogy mi a másik eset? Hát az, hogy totál zavaros a koncepció, full gagyi a grafika, teljesen érthetetlen és átláthatatlan az egész dolog működése, így a programozócsapatnak vért kell izzadnia, hogy egy valamennyire hasonló működésű izét kreáljon. Ilyenkor mi van?  Csináljam meg, mert fizet és utána tagadjam le, hogy valaha is láttuk egymást? Vagy mondjam neki, hogy nem vállalom, aztán elterjeszti rólam, hogy milyen bunkó vagyok, mert nem akartam neki segíteni? Egyébként meg ha elvállalom, akkor lehet, hogy hetekig, vagy hónapokig húzódik a munka, mert menet közben kiderül, hogy ez se jó, meg az se, ezt nem lehet megcsinálni, vagy nem így, vagy meg lehet, de fölösleges (logikátlan, értelmetlen, csúnya, igénytelen, nevetséges, stb.), aztán újrakezdeni, ami már megvan, plusz költség, plusz idő, plusz ideg. Szóval nem egyszerű dilemma ez. Néha, amikor ilyen megrendelő érkezik és már nagyon gáz, arra szoktam gondolni, miért nem mentem inkább mondjuk csatorna- és iszapbúvárnak? Az legalább viszonylag ritkán találkozik emberekkel.